Rafael Pastor
Ahonnan jöttem
„Az vagy, ahonnan jöttél” – mondogatta mindig anyám. És ez a mondás visszhangzott bennem akkoriban is, amikor – minden kínálkozó lehetőséget megragadva – jövőnket építgettük az Egyesült Államokban. Anyám mondása nemcsak a földrajzi helyre utalt, hanem a kulturális, történeti gyökerekre is.
Ez a könyv apám gyökereinek, és nem mindennapi életének állít emléket. Apám, Pásztor Béla története fontos történeti forrás. Élete és sikerei remekül illusztrálják azokat a sorsfordító eseményeket, amelyek a 20. század első felében a magyarországi, sőt a közép-európai zsidóság egészének bizonytalan sorsát, és Pásztor Béla életének alakulását is meghatározták. Közvetlen közelről látta, alakította és örökítette meg korának döntő eseményeit és kortársai tevékenységét. A 20. század elején átélte, ahogy Magyarország modern állammá alakulásáért küzdött; ahogyan lassanként antiszemita országgá, végül a nácik kollaboránsává vált; tanúja volt a holokauszt után Magyarországról távozó tömeges zsidó exodusnak, és látta, hogyan vesznek részt az újonnan létrejött Izrael Állam felépítésében. Sok más kulcsfontosságú esemény mellett apám annak is tanúja volt, hogyan vált Berlin a hidegháború tűzfészkévé. De olvasható ez a könyv egy különlegesen tehetséges, sokoldalú világfi életrajzaként is.
Apám rendezőként, producerként és színészként számos film gyártásában és darab színpadra állításában vett részt Magyarországon, Izraelben és Németországban. Emellett termékeny, pallérozott, szellemes újságíró is volt. Humoristaként és impresszárióként éles szemmel figyelte meg a környezetét, személyeket és élethelyzeteket. Mindig a társaság középpontjában állt, sziporkázó és karizmatikus fellépése minden mulatságba életet lehelt. Az ismétlődő nehézségek sem álltak alkotómunkája útjába. A könyv munkálatai és a benne foglaltak számomra felfedezőutat jelent. A kötetben olvasható események nagy részéről mit sem tudtam mielőtt a kutatómunka feltárta és feldolgozta. Gyakran megesik, hogy a gyerekek nem kérdeznek a szüleiktől, akik maguktól nem mesélnek. Ez minden bizonnyal még inkább igaz a holokauszt vagy más traumatikus, felfoghatatlan és feldolgozhatatlan tragédia túlélőire, akiknek megrendítően fájdalmas volna a múltról beszélni. Igaz volt ez apámra is. 1944-ben, mindössze tíz hónap
leforgása alatt 500 000 magyar zsidót hurcoltak el, akik koncentrációs táborokban pusztultak el. Apám életét az mentette meg, hogy egy nem zsidó földműves elrejtette tanyáján, anyám pedig apjával, a neves ügyvéddel a svájci nagykövetség oltalmában élte túl a megpróbáltatásokat. Szüleim 1948-ban, a háború után házasodtak össze, és 1949-ben alijáztak Izraelbe.
Apámat és engem nem csak a kimondatlan szavak, a fel nem tett kérdések választottak el, válaszfal volt köztünk a korkülönbség is. Apám ötvenöt éves volt, amikor én 1950-ben megszülettem Izraelben, és én mindössze tizenhat voltam, amikor apám (aki huszonhárom évvel idősebb volt anyámnál) hetvenegy éves korában elhunyt New Yorkban. Kilenc és tizenhárom éves korom között a távolság is elválaszott minket. Anyám és én New Yorkban éltünk, apám viszont Berlinben, és csak életének utolsó három évében tért vissza hozzánk. Meghatározó volt köztünk a kulturális távolság is. Irodalmi műveltségével, humorával, ízlésével apám maga volt a megtestesült Közép- Európa. Én viszont pimaszul amerikai tinédzser voltam, és nem voltam sem elég bölcs, sem pedig elég türelmes ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam apám dolgait. Anyám és én a névírást egyszerűsítve Pastorra változtattuk a nevünket, míg apám – a hagyomány jegyében – megmaradt a Pásztornál. Ez a kötet többek között kitölti a számomra ismeretlen vagy a korábban nem eléggé értékelt dolgok okozta hiányt.
Hálásan köszönöm Szalai Annának, hogy lehetővé tette mindezt: a történetírást, egy rendhagyó életrajzot, a felfedezést és a kutatást. Anna lankadatlan szorgalommal és körültekintéssel dolgozott, kutatott és írt. Munkája végeredményében tükröződik a főszereplő iránt érzett őszinte csodálata és szeretete, bár személyesen sosem volt alkalmuk találkozni. Anna négy évtizeddel apám után alijázott Magyarországról, kultúrtörténészként és a magyarországi zsidóság szakértőjeként ismerte meg és kezdett bele apám történetének kutatásába. Elhatározta, hogy könyvet ír apámról, majd 2016-ban valamiképpen rám bukkant, apám egyedüli gyermekére. Először, több mint két óra hosszat, telefonon beszéltünk magyarul (mivel Anna olvas ugyan, de nem beszél angolul, én pedig nem olvasok, csak beszélek magyarul, gyermekkoromban magyarul folyt otthon a szó). Beszélgetésünk végén azt mondtam Annának, hogy ez alatt az idő alatt többet tudtam meg apámról, mint bármikor korábban. Megkértem, a támogatásommal írja meg az apámról szóló könyvet. A következő hónapokban tartottuk a kapcsolatot, és végül Izraelben találkoztunk. Nagyrabecsüléssel és szeretettel köszönöm Annának, hogy hozzáértően, beleéléssel és őszintén írta meg ezt a kötetet. Ez a könyv számomra Anna ajándéka, amit tiszta szívből köszönök.
Nagyon hálás vagyok Manchin Annának a magyar eredetiből készített remek angol fordításért, amit a családom is élvezettel olvashat. Az angol változat körültekintő szerkesztői munkáját is neki köszönöm. Anna Magyarországon született, de az Egyesült Államokban végezte tanulmányait, a Brown University Történelem szakán szerzett doktori fokozatot. Disszertációja a “Fables of Modernity: Entertainment Films and the Social Imaginary in Interwar Hungary” (A modernitás tanmeséi: játékfilmek és társadalmi képzelet
a két háború közti Magyarországon) címet viseli. Hozzáértése segített az angol olvasó számára érthetővé tenni apám életének ezt a kulcsfontosságú időszakát. Itt szeretném megköszönni az Annától kapott ajándékot. De ajándék ez a könyv más értelemben is. Azok számára, akik a 20. század első felének magyarországi – jórészt zsidók által megteremtett – színház- és filmművészete iránt érdeklődnek. És azoknak is, akiket az Izrael Állam első éveiben, a magyarországi alijázók jelentős közreműködésével formálódó izraeli színház- és filmművészet foglalkoztat.
Ajándék ez a könyv feleségemnek, Marinának és gyermekeinknek, Stefannak (1989), és Monicának (1993), akik nem ismerhették apámat, és akiknek apám korszaka már a múlt ködébe vész. Ez a könyv hozzájuk és talán még gyermekeikhez is közelebb hozhatja apámat és korát.
Végül, ajándék ez a könyv apámnak. Ezzel tudom kifejezni mindazt, amit életében sosem mutattam ki: a figyelmet, a tiszteletet és a szeretetet. A könyv olvasása során hasonlóságokat ismertem fel a magam és apám életútja között. Ő Budapest legrangosabb mozijaiban mutatott be egyedülálló műsorokat. Én az Egyesült Államok egyik jelentős moziláncának voltam vezérigazgatója. Apám lehengerlő újságcikkeket írt, én pedig egy nemzetközi kiadóvállalat vezetőségében dolgoztam (ahol – nem mellesleg – két magyar napilap megvásárlását is tető alá hoztam). Apám filmeket és színdarabokat rendezett, gyártott, és sokszor színészként is közreműködött ezekben. Én filmeket és TV-műsorokat sugárzó és terjesztő cégek élén álltam.
Hollywoodi nyelven szólva, én csak egy öltönyös voltam, míg apám az alkotók közé tartozott. Én felismertem, hogy belőlem hiányzik ez a fajta kreativitás, és hogy a legközelebb akkor kerülhetek ehhez a világhoz és az apámhoz hasonló emberekhez, ha velük kezdek dolgozni. És persze bármilyen kemény és kegyetlen is az amerikai filmipar, nyomába sem ér azoknak a nehézségeknek és akadályoknak, amiket apám oly bátran legyűrt.
Szeretném még megemlíteni, hogy apámat és engem is egy a valláson túlmutató zsidó identitás jellemez, és mindketten feltétlen szeretetet éreztünk anyám, Magda iránt, akinek jelenlétéből mindig erőt is merítettünk. A távolság és a különbségek ellenére, apám irántam érzett szeretete, ragaszkodása, és a fölöttem érzett büszkes.ge teljes és makulátlan volt.
Pásztor Béla maradandó hatást gyakorolt mindazokra, akik ismerhették.
Szalai Anna
Találkozásom Pásztor Béla életművével
Nem csak keressük a következő kutatási témát, a téma is megtalál minket – így történt találkozásom Pásztor Béla pályájával. 2015 októberében a Cfáton működő magyar anyanyelvű zsidóság Emlékmúzeuma Herzlnapjának egyik szervezője voltam. Meghívtam az (erec-)izraeli filmtörténet
azóta váratlanul elhunyt kiváló ismerőjét, kutatóját, Jaakov Grosst, hogy tartson előadást a magyar anyanyelvűek jelenlétéről az (erec-) izraeli filmtörténet különböző korszakaiban.
A kiemelt példák között megemlítette, hogy az ötvenes évek elején Pásztor Béla is készített filmeket
Izraelben, de pályájáról csak egy újságcikket és két karikatúrát ismer, filmjei pedig elkallódtak, mindeddig nem akadt nyomukra. Előadása után a beszélgetésünkből kiderült, hogy nagyon érdekli minden részlet,
ami Pásztor Béla pályáját érinti, de nyelvi akadályok miatt nem jut el a magyar nyelvű forrásokhoz, és munkája, a különböző gyűjteményekben lappangó (erec-)izraeli filmek feltárása, restaurálása-digitalizálása leköti minden figyelmét és idejét. Így kezdtem kíváncsiságból utánanézni, mit
tud a magyar színház- és filmtörténet Pásztor Béláról.
Hamarosan kiderült, hogy igen keveset. A korabeli magyarországi sajtó viszont annál többet. Egyre színesebb és gazdagabb forrásanyagra derült fény, és rövidesen megtaláltam Izraelben azokat, akik még személyesen ismerték. Tőlük hallottam, hogy Ramat-Ganban született fia, Rafael (Rafi) valószínűleg Amerikában él. Amikor hosszas keresgélés után rátaláltam, lelkesen üdvözölte az ötletet, hogy apja élettörténetét könyvben örökítsük meg, és útnak indította Pásztor Béla hagyatékát Kaliforniából Izraelbe:
albumokat, dokumentumokat, feljegyzéseket, leveleket, újságcikkeket, fényképeket, plakátokat. Az életút körvonalait lassan kitöltötték a hagyaték értékes darabjai, a magyarországi és izraeli sajtó hírei-cikkei-kritikái, a könyvtárak és levéltárak gyűjteményében talált források. Az összegyűjtött anyag feldolgozásából született meg a könyv: a Pásztor Béla művészi pályáját, a pálya történeti-művészeti hátterét és közegét, a kortársakkal kialakult kapcsolatot elbeszélő történet.
Pásztor életpályájának ismeretében joggal kérdezhetjük, hogyan lehetséges, hogy munkásságát szinte csak véletlenszerűen, hiányos vagy téves adatokra támaszkodva említi a színház- és filmtörténet. A 20. század viharos történelmi eseményei többször is megtörték sikerekben bővelkedő életútját, a helyváltoztatással járó újrakezdés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy alkotómunkája feledésbe merült. Ezért nemcsak egy elfeledett pálya feltárása, hanem egy korszak művészsorsának példaértékű bemutatása is
a kötet.
Kinek készült a film és színház területén alkotó művészről szóló háromnyelvű album? Azoknak a diákoknak, oktatóknak, olvasóknak, akiket foglalkoztat a 20. századi film- és színháztörténet, a közép-európai zsidó művészsors a két világháború árnyékában; azoknak a kutatóknak, levéltárak, könyvtárak, múzeumok munkatársainak, az angolul, magyarul és héberül olvasó közönségnek, akik kíváncsian vesznek kézbe egy kulturtörténeti ismereteiket gazdagító könyvet. A háromnyelvű könyv könnyebb áttekintését segítik az egyszerűsített lap alji jegyzetek és képaláírások. A kötet végén a Névmutatóban a nevek mellett a születés és halálozás dátuma, az Izraelbe érkező személyeknél az alijázás évszáma található. Az említett személyekről a szöveg mondja el a könyvben tárgyalt időszakhoz, eseményekhez kapcsolódó tudnivalókat. A kötet tartalmát és történetelbeszélő hangvételét nem terheltem sem történelmi
események magyarázatával, sem a megelevenített személyeknek a kötetben bemutatott időszakon-eseményeken túlmutató, részletes életrajzi adataival. A szöveget kísérő, forrásokból választott idézetek érzékeltetik a tárgyalt időszak légkörét, felvillantanak sorsokat, epizódokat, típusokat. A Forrásokban tematikus felbontásban (azon belül betűrendben) találja az olvasó a kutatómunkához felhasznált könyvtári, levéltári gyűjtemények, a digitális adatbázisok és a hagyatékok, a kötethez készített interjúk adatait, az említett filmek online elérhetőségét, a fényképek lelőhelyét.
A kötet megjelenése alkalmából szeretnék köszönetet mondani Rafael Pastornak, aki lehetővé tette a könyv megvalósítását és kiadását, Manchin Annának és Tarbay Dávidnak, akik az angol és héber olvasó számára is elérhetővé tették a kötetet. Szeretném megköszönni Sellei Ivánnak az angol fordításon végzett munkáját, és köszönet illeti mindazokat, akik személyes beszélgetések vagy a közgyűjteményekben folytatott kutatások során segítették a munkámat.
Bar-Sela Agi, Bashkin-Yosseph Nitza, Benzur Eitan, Bonnie Sarah, Dranger Esther, Frankl Agi, Gal Juliet, Gati Luz Julia, Getzel Alina, Gross Jaakov, Hasson (Kolb) Shoshana, Marton Michael, Michman Dan, Nevo Mirjam (Rózsa Marika), Rosen Grace Tomer, Russo Meir, Schreiber Haim, Shik Danny, Solomon Vera, Suriano Shlomo, Yudinsky Lily (Izrael), Tarjan Peter (US) Berényi Gábor, Fábri Anna, Gajdó Tamás, Gál Tamásné Pásztor Klára, Horváth Bálint, Jalsovszky Katalin, Kurutz Márton, Nagy Zita, Nóti Éva, Orgoványi István, Pásztor Antal, Pőcz Erzsébet, Reichard Ágnes, Sándor Tibor, Sarusi Kiss Béla, Tóth Anna, Votisky Anna (Budapest)